Ki gondolná, hogy légzéstechnikánk befolyásolja közérzetünket, stresszel való megküzdési képességeinket? Pedig igen.
A légzésnek a szervezet oxigénellátásában van szerepe. Minél több oxigén jut a véráramon keresztül az agyba, annál frissebbek leszünk mind testileg, mind mentálisan.
Két módon veszünk levegőt:
- mellkasi légzéssel: a belégzéskor a mellkas kitágul, a váll megemelkedik. Ez a mód gyakran felületes, rendszertelen és gyors, nem kerül a véráramba megfelelő mennyiségű oxigén, a szén-dioxid felhalmozódik. Feszültség, krónikus stressz, rossz testtartás, a gyomor szándékos behúzása és a mellkas kidomborítása, mozgásszegény életmód, fizikai fájdalmak, illetve hosszú ideig tartó koncentrálás hatására alakul ki leginkább. Minél tovább tart ez az állapot, annál inkább fokozza a rossz közérzetet, a lehangoltságot, fáradtságérzetet, gátolja stresszkezelési képességeinket.
- hasi légzéssel: a belégzéskor a levegő a tüdő mélyébe jut, a gyomorüreg kitágul és helyet enged a rekeszizom összehúzódásának, kilégzéskor a gyomor és a rekeszizom elernyed. Ez a mód mélyebb és lassabb, ritmusosabb, segíti az ellazulást is. Több oxigént tud a szervezet felvenni és több széndioxidot kifújni. Így egyensúlyban tudjuk tartani a szervezet oxigén és szén-dioxid szintjét, szívritmusunkat normalizálni lehet és csökken a stressz következtében kialakult izomfeszültség és szorongás. A relaxációs válasz legegyszerűbb módja, a csecsemők és az alvó felnőttek jellegzetes légzése.
A következő hetek légzéssel foglalkozó bejegyzéseiben bemutatott gyakorlatok hatékonyan segíthetnek kimerültség, izomfeszültség, ingerlékenység esetén, illetve a klinikai szakpszichológus -pszichoterapeuta munkáját kiegészítve enyhítik a depresszió egyes fajtáinak, a pánikrohamok, agorafóbia tüneteit és az általános szorongásos panaszokat.
Felhasznált irodalom: Davis-Eshelman-Mckay, 2013
Kép: Laura Brightwood: One Breath, 2010
