Nemrégiben beiratkoztunk a férjemmel argentin tangóra. Nagy álmom teljesült, mindig is szerettem a zenét, a déli hangulatot, a visszafojtott és néha mégiscsak kitörni hagyott izzást, amely ezt a társastáncot jellemzi.
Megdöbbentő élmény megtapasztalni, hogy a tánc az épp átélt érzéseinket mennyire hitelesen tükrözi. Volt olyan alkalom, mikor felpaprikázva, amolyan "Ady-s héja nász az avaron" hangulatban indultunk el a tanfolyamra. A lábaink jobban csattantak a padlón, jobban szorítottuk egymás kezét és sokkal inkább botladoztunk, mint máskor. Mindketten vezetni akartuk a másikat, nem engedett egyikünk sem. Azonban ahogy egymás lépéseire és a zenére koncentráltunk, ahogy fontosabbá vált az, hogy mi együtt jól érezzük magunkat, mint az, hogy ki vezessen, kialakult a harmónia. Táncoltunk.
Az argentin tangó egy improvizatív társastánc, nincsenek kötött szabályok, előre fixált koreográfiák. Ez jelenti a nehézségét, de az élményteliségét is. Látszólag a férfi dönt a lépésekről, az irányokról. Azonban, ha a férfi nem veszi figyelembe a táncpartnere igényeit, az egyensúly felbomlik. A csoda ebben rejlik. Szavak nélkül egyfajta közös energiamezőben ráérezni arra, hogy a másik merre menne, mit szeretne. Szavak nélkül vezetni, kölcsönösen. Megbízni egymás következő lépésében. Adni magunkat a pillanatnak, csak a zenére, a ritmusra koncentrálni, valóban tudatosan jelen lenni. Követni a zene állandóan változó dinamikáját, egyszeri lassúságát, hirtelen gyorsulását.
Felszabadító érzés tangózni. Azon gondolkodtam, vajon hogyan lehetne alkalmazni a tangót, lenne-e relevanciája például a mozgásra - táncra építő terápiák között? Esetleg bevethető lenne-e azoknál a pároknál, akik azt érzik, hogy javítani szeretnének kapcsolatukon, felszínre szeretnék hozni azokat a tudattalan folyamatokat, amelyek meghatározzák mindennapjaikat? Vajon stresszoldásra is használható?
"A tánc a legősibb gyógyító művészetek közé tartozik. Minden korban és minden tájékon felfedezték a mozgásos kreativitás jótékony, felszabadító és integráló hatását. A taglejtések, a testtartás, a mozgás a legközvetlenebbül tükrözi azt, ahogy az ember érzi magát, ahogy megtestesül élettörténete. Új módon észlelni, elfogadni, mozdítani a testet segíthet új módon megélni az élettörténetet." - írja a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület honlapján. Alapvetően ez az alapja minden mozgásra épülő terápiának.
Ebből kiindulva egy kis utánajárásba kezdtem és egy egész friss, 2013 februárjában az Amerikai Táncterápiás Társaság által publikált kutatásba botlottam. A vizsgálat lényege, hogy a rendszeresen végzett tangózás jelentősen mérsékli a depressziót, az álmatlanságot, csökkenti a stresszt, a szorongást, viszont növeli az élettel való elégedettséget. A jelentkezőket, akik 18-68 év közötti felnőttek voltak, 4 csoportra osztották: tangó-, meditáció-, valamilyen gyakorlatokat végző, és kontroll-csoportra. Fontos az is, hogy a 8 héten át tartó foglalkozásokat nem képzett tangó- terapeuták vezették, hanem tánctanárok. Számomra nagyon érdekes, hogy a tangó csoport eredményei, még ha egy hajszálnyival is, de jobbak lettek, mint a meditációs csoporté. Időben tartósabbnak is bizonyult a jótékony hatás. Mint a meditáció esetében, a tangónál is nagy szerepet játszik az úgynevezett jelentudatosság, mely segítségével a rágódás, az aggodalmak, negatív gondolatok elűzhetőek. A koncentrált figyelem a felvett testtartásra, a lépésekre, a partnerre, a jelen pillanatra. Mindez kiszakítja a résztvevőt az aggodalmak hálójából. A tangó az önkifejezés eszköze, mintegy belsőleg motiválva erre a zene egyéni értelmezésén és az improvizáción keresztül a résztvevőt. Segíti a szociális készségek fejlődését, a kapcsolódást másokhoz, hiszen tánc közben bensőséges kapcsolat jön létre a partnerek között, biztonságot nyújtó körülmények között.
Egy 2009-es frankfurti kutatás szerint a tangó javíthat a párkapcsolaton. Legalábbis ez a 22 pár bevonásával készült vizsgálat arra az összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy a tangózás hatására a szervezetben csökken a cortisol nevű stresszhormon szintje. Mindez akkor a legnagyobb mértékű, ha párok zenével és együtt táncolnak.
A tangó, mint terápiás eszköz nemcsak a lelki-pszichés problémák esetén nyújt segítséget, hanem szervi bajok tüneteinek enyhítésében is, mint a diabétesz, a szív illetve érrendszeri problémák és a Parkinson-kór.
Lehet - e és milyen módon a tangót a kapcsolatukra tudatosabban odafigyelni akaró, vagy éppen problémákkal küzdő pároknál alkalmazni? Sok résztvevő bevonásával történő tudományos igényű vizsgálat párkapcsolati kérdésekre fókuszálva eddig nem történt.
Mi tangózunk, nagyon szeretjük és csak ajánlani tudom mindenkinek.
