Ahogy múlt héten ígértem, szerdánként megosztok Veletek olyan technikákat, amelyek segíthetnek abban, hogy egy kicsit szebbnek lássuk a világot magunk körül. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a feladatok pusztán eszközök arra, hogy az élet kihívásaira másképp tekinthessünk. Ha tudatosabban keressük a jót a világban, remélhetőleg egy kicsit örömtelibb lesz az életünk. Ez ennyire egyszerű.
Mindez nem jelenti azt, hogy az életben nincs szükség kudarcokra, melyek egyfajta tanulási lehetőséget kínálnak számunkra. Kudarcok nélkül nincs fejlődés, nincs meg a húzóerő, amely miatt változtatni szeretnénk elsősorban önmagunk hozzáállásán, később körülményeinken. Gondoljunk a gyerekekre. Akkor fejlődnek igazán jól, ha elvárásokat támasztunk feléjük (un. megkívánó nevelési stílus), amelyek megoldása után örömet, elégedettséget éreznek. Például amikor a baba elindul, és kezdetben sokat esik, de újra feláll, és önkéntelenül is tanulva a megszerzett tapasztalatokból, végül megtanul járni.
A pozitív gondolkodás soha nem lehet egyenlő rossz érzéseink és negatív életeseményeink eltagadásával. Vannak olyan helyzetek, amikor szomorúak vagyunk, valami nagyon fájdalmasan érint bennünket, ilyenkor nem tudunk mosolyogni és nem is baj. A csoda ilyenkor abban rejlik, hogy fel merjük ezt az érzést vállalni, tudomásul vesszük létezésüket. Elfogadjuk, hogy mi magunk és a világ sem tökéletes. Szinte azonnal másképp nézünk az adott helyzetre, probléma helyett megoldandó feladatot látunk. Elkezdhetjük megkeresni azt értelmet benne. Miért is történt ez meg velünk? Mire lesz ez az ismeret jó? Önkéntelenül eszembe jut dr. Csernus Imre múlt szerdán tartott szimpóziuma a Belvárosi Színházban, ahol az egyik néző megosztotta velünk élete egy nehéz időszakát. A beszélgetés során abban állapodtak meg, hogy ez az alapélmény tette számára lehetővé, hogy átgondolja az addigi életét és változtasson rajta.
Nagyon fontosnak tartom, -mint ahogy a tegnapi stresszel foglalkozó cikkemben is írtam -, a tudatosítást, önmagunk és érzelmi állapotaink kívülről látását. Hiszen, ha tudjuk, hogy szomorúak vagyunk, akkor rögtön kezelhetővé válik ez az érzés, meg lehet keresni az okát, és a negatív érzelem nem árad a szervezetünkben, mint egy diffúz plazma.
A tudatosítás jegyében hoztam a mai boldogsággyakorlatot: Vezess hálanaplót! Minden este egy füzetbe írd le, mi az a jó, ami történt Veled. Amiért hálás lehetsz valakinek, vagy valaminek, vagy egyszerűen csak tetszett. Például sütött a nap, kedvesen mosolygott Rád az eladó az áruházban. Írd fel ezeket a banálisnak tűnő dolgokat is! Egy idő után automatikussá fog válni, hogy mindennapjaidban a hasznosra, a pozitív dolgokra helyezed a fókuszt, és a negatívumokat a helyén kezeled.
Robert Emmons pszichológus így fogalmazta meg, mit is jelent a hála:
"rácsodálkozás az életre, köszönetérzés és hála az életért."
Szerinted?
Várlak jövőhéten is egy újabb gyakorlattal!
Kép: Szarvavid Vairócsana buddha mandalája, Kelet-Tibet, 18–19. sz.
